Eskrima (Escrima), Arnis, Kali. Mindhárom ugyanazt a harci művészetet fémjelzi. A Fülöp-szigeteki Eskrima fegyveres (főleg bot, másodsorban kard, kés, pusztakéz) és fegyverek elleni önvédelemre, harcra tanít. Legismertebb elnevezései a fenti Eskrima, Arnis, vagy Kali, de van néhány kevésbé használatos neve is: Estokada, Kaliradman, Didya, Kabaroan, Siniwalli. Az Eskrima a spanyol esgrima szóból ered, ami vívást, az Arnis pedig a szintén spanyol arnés szóból származik ami fegyverzetet, védekező fegyvereket jelent.

Ezt a rendszert a világon az egyik leghatékonyabbnak tartott és meglehetősen látványos bottechnikáiról ismerik. Technikái nem erőre, hanem ügyességre, gyorsaságra és robbanékonyságra, magasfokú technikai tudásra épülnek. A támadó és védő mozdulatok szinte sosem állnak önmagukban. A késsel, bottal, kézzel végzett akciók folyamatosak, szinte csak a küzdelem végén fejeződnek be. Kiválóan használhatók fegyveres támadó elleni önvédelemben is.
A hangsúly az Eskrimában a fegyverek használatán van. Ezt azzal indokolják, hogy az önvédelem hatásosabb, ha fegyverrel, eszközzel végezzük, mint puszta kézzel és lábbal. Az általános koncepció szerint a tanulók a fegyverek használatának a tanulását kezdik el először, és csak ezt követően sajátítják el a pusztakezes technikákat. Az Eskrima elsősorban és szinte kizárólagosan harci művészet, ami évszázadok óta őrzi jellemzőit, temperamentumát, koncepcióját. Praktikus technikáin, amelyek mindig is a túlélést szolgálták, bizonyára valamennyit változtattak az újabb idők, de a lényeg változatlan maradt.

A Latosa Escrima – amely az EBMAS harcművészetének egyik pillére – két évtized fejlesztésen és tesztelésen ment át mielőtt Rene Latosa a nevét adta volna hozzá.